xyz

Ezek nagy igazságok....:

Az élet szép,a világ rossz..........

 ----Nem az a kurva aki az utcasarkon dolgozik,hanem akinek bundát veszel,meg mercédeszt,este pedig fáj a feje.....

A gyilkosság bűn, a gyilkosságot ábrázolni nem. A szex nem bűn, a szexet ábrázolni az.

 	A szerelem olyan,mint a sakk:egy rossz lépés és mattot kapsz.

A szex olyan, mint a havazás: nem lehet tudni, hogy hány centis lesz és hogy meddig tart...

 	Amíg az ember az igazira vár... szép napokat tölthet el az esélyesekkel is....

Az élet olyan, mint a motor: ha nem megy magától, be kell rúgni...

a nőnek 70 dologhoz kell értenie azért hogy egy férfi szeresse_ 1, a főzés és a 69..........

A szépség belülről fakad...(mondta hasfelmetsző Jack)

Kire mondjuk hogy alkoholista?...aki ugyanannyit iszik mint mi,csak nem szimpatikus......

A hímvesszó mérete gyakorlatilag elhanyagolhtó. Kivéve, ha kicsi.

Miért tudnak a nők jól spárgázni? A könyv is ott nyílik ki, ahol a legtöbbet használják.

Azokért a percekért érdemes élni, miközben ébren vagy, mégis álomszerü dolgok történnek Veled!

Nincs tökéletes ember-én is hibátlan vagyok.

Mondj mindig igazat azt úgysem hiszik el.

Soha ne mond azt, hogy soha. Mindig csak annyit mondj: MOST NEM

A válások 100%-a a házassággal kezdődik.

A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára.

Egy élet kellett hozzá, hogy ezt megtanuljuk. Úgy tűnik, csak az idős emberek tudnak egymás mellett szótlanul ülni úgy, hogy mégis jól érzik magukat. A fiatalok türelmetlenek, és folyton úgy érzik, meg kell törniük a csendet. Kár, mert a csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok ki, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam , hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, amelyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak."